Szerintem nem csupán a tudnivágyásra vagyunk képesek.
Tapasztalhatunk, sőt, rendelkezhetünk eredendő tudással is.
A kétdimenziós emberkéimnek egy titkos része átnyúlhat a harmadik dimenzióba, még akkor is, ha ezt nem érzékeli a kétdimenziós érzékszerveivel.
Nem vagyunk felfoghatatlan sejtésekre kárhoztatva, kiléphetünk szűkös kereteinkből, csak az eszközt kell hozzá megtalálnunk.
Egyetlen lélek, egyetlen emberöltő alatt is elérheti. De még jobb, ha úgy nézem, hogy a lélek már eleve ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, és ezt akár egy (vagy több) emberi élet alatt kibontakoztathatja. Nem a fölfogással van a baj, arra képes, hiszen ő maga is hasonló ahhoz, amit felfogni akar. Azzal a gond, hogy meglássa és megtapasztalja, hogy tudja azt, ami úgy van.
Kedvencem, Galilei sem látta a saját szemével, hogy a föld forog.
Mégis meglehetős bizonyossággal ki tudta következtetni a tapasztalatiból. És botorság azt mondani, hogy nem foghatta fel, mert ő nem egy bolygó.
Az ember mindenre képes.
Ha nem hiszed, nézd meg Leonardo rajzait, miket kitalált, megsejtett, sőt, tudott akkor, mikor az általános nézet még ott tartott, hogy a föld valószínűleg lapos, de az biztos, hogy nem mozog, hanem a nap és többi égitest mozog a föld körül, a betegségeket a boszorkányok terjesztik, és heti egynél többször fürdeni ártalmas.