A Második Vámpírkávézó új fóruma

Üdvözlök mindenkit az újonnan megnyitott kávézó házigazdájaként. A társalkodás megkezdése előtt mindenkit kérek a Kódex átolvasására és bátorkodom mindenkinek ajánlani eltűnésünk és visszatérésünk rövid summáját a Vámpírbár és Vámpírkapcsolat címszó alatt.

A régi fórum folytatásaként, mégis újat kezdve várom régi és új vendégeimet. Remélem ennyi idő után újra felvesszük az elvesztett fonalat. Köszönöm mindenkinek, aki meghívómra válaszként ellátogatott ide.

A cég ajándéka ezúttal, a fórum új funkciója, ami a hozzászólások számához mérten egy ranggal lát el mindenkit. Remélem pozitív fogadtatásra talál az ötlet.
Vendégeim figyelmébe ajánlom két segítőmet, akik hamarosan csatlakoznak hozzám a kávézó vezetésében. A két Árnyékmester moderátori rangban igyekszenek majd a fórum igazgatásában.

Állok szolgálatukra a továbbiakban.
V.F.

Üdv mindenkinek!
Én személy szerint nagyon örülök, hogy újra megnyílt a kávézó!

Kedves Felícia!
Köszönöm a szíves invitálást! Nekem is hiányzott e fórum, és remélem leszünk majd annyian, hogy sokáig fennmaradjon! Várom a régi és az új tagokat, hogy kezdetét vehesse a tere-fere. Addig is megyek, és rendelek egy kávét...

Üdvözletem!
Köszönettel fogdom F.V meghívását.
Elolvastam a fórumos részt és a kódexet is. Leszögezném, mulattató volt, ahogyan megfogalmaztad szabályaidat. És tetszik, hogy vannak minimum elvárásaid vendégeiddel szemben.
Remélem olyan helyre lelünk itt, mely a nemkívánatok labilis személyektől mentes.

Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy feltegyem első kérdésem. Ti milyen tulajdonságokat tartototk "reálisnak" egy vámpír esetében?

Szép estét!
Igazán meglepődve néztem az email címem amit körül belül hónapok óta nem figyelek csak éppen átnézek rajta..
És most hirtelen pillantottam meg az újra invitálást....
Remélem most szerencsésebb lesz a dolog... A régi oldalon már csak veszekedtek és nem a vámpírok felé irányult a dolog..
Engem is érdekelne pár dolog.. Szerintetek ha léteznek akkor miért csak figyelnek minket?
Miért nem akarnak a közelünkbe kerülni...Tudom nem bíznak bennünk..de van aki megérdemli..és mégsem mutatja meg magát neki.. Hogy van ez?

Szép napot!

Látom azért lassan ismét "együtt" leszünk.

Sil kérdésére válaszolva, én olvastam egy-két érdekességet egy nemrégiben megjelent könyben e "lényekről", és az abban leírtak szerint nagyon is reálisnak tűnik a gyorsaságuk, erejük és halhatatlanságuk. Elég érdekes dolgokat ír le az író, és bár ez egy regény, beleszőtt olyan "tudományos" szempontból megközelített dolgokat is, melyek magyarázatot adnak egy-két kérdésre velük kapcsolatosan. Na mindegy, végül is a lényeg az, hogy eszerint nemcsak a létezésüket tartom valószínűnek, hanem az egyes vitatott tulajdonságaikat is.

Nerien, szerintem senkinek nincs a homlokára írva, hogy megérdemel-e dolgokat, vagy sem, viszont ha jó időben vagy jó helyen, akár még beszélhetsz is egyikükkel. Az pedig, hogy felfedi-e magát neked, nos nem valószínű. És nem azért, mert nem érdemled meg, inkább a te érdekedet szemelőtt tartva. Mert őszintén! Ha saját szemeddel látnád a valóságot, mihez kezdenél vele(azon kívül, hogy első körben sokkot kapnál)? Minden okkal történik, és vannak dolgok, melyeket jobb nem bolygatni. Bocsánat, remélem nem tűnt kioktatásnak amiket írtam. Nem az volt vele a szándékom, csupán a véleményemet szerettem volna leírni.

Anyal, légy oly' kedves és add meg annak a könyvnek a címét. Előre is köszönöm. Bár számomra a vitatott tulajdonságok leginkább a napfényen való elégés, illetve a kereszt és fokhagyma mítoszelemek.

Amit pedig Neriennek írtál,azzal én is egyet értek. Az emberek természetüknél fogva képtelenek a titkok megtartására. Legalábbis a nagyon nagy többség. Ezt vallási kényszernek hívják a kriminológiában. Tény, hogy vannak akikből ez hiányzik. De a "természetfeletti"-vel csak az lép kapcsolatba (normális esetben) aki ezt fel is tudja dolgozni. Mert annak tényleg semmi értelme, hogy az ember rögtön sokkot kapjon. Ehhez kell egy plusz. Ami vagy megvan valakiben, vagy nincsen.

Szép napot mindenkinek!
Először is köszönöm V.F. a meghívásodat.
A vámpírokkal kapcsolatban,hogy őszinte legyek nem igazán hiszek a létezésükben(de attól még lehetnek).
De mindettől függetlenül ,ha véletlen találkoznék egy vámpírral(tudom,hogy nem fedik fel a kilétüket),de mondjuk én tudnám,hogy az-hát nem igazán tudom,hogy hogyan reagálnék.
Valószínű először félelem fogna el,de utána lenne bennem egy egészséges kíváncsiság is.

Üdvözletem!

Köszönöm, hogy újra itt lehetek!

Vágyunk, kutatunk az ismeretlen után, de tudjuk igazából miért is tesszük mindezt? Az ember kíváncsi, igen, de ha elérné valaki a célját és ott állna egy igazi vámpír előtt és feltenné neki a legegyszerűbb kérdést, - Mond, miért kerestél, mit akarsz, mi a célod? -tudnánk racionális magyarázatot adni rá? Tullendülve az ostoba válaszokon, mint amiket a felkapott filmeken olvadozó emberek adnának és az értelmetlen hebegésen, amit produkálhatunk, marad bármi értelmes indokunk? A tudást, az ismeretet miért adná nekünk bárki, ha még egy egyszerű kérdésre sem tudjuk a választ? Marad hát az egyetlen válaszunk a kiváncsiság?

Szép estét!

Köszönöm a választ. Ezzel persze én is egyet értenék.Nem vettem kioktatásnak a választ.
Csupán érdekelt a véleményed(véleményetek).Persze ez természetes hogy nem fog odaállni
hogy szia cica vámpír vagyok.Persze hogy ez lehetetlen. És valószinű inkább kinevetném minthogy
megijedjek tőle.Biztosan láttam már vagy egyszerűen elsétáltam már mellette.Ez is megeshet..
A titkokról annyit hogy ha esetleg megtudnám vagy mivel bevallani nem fogja soha egy vámpir hogy ő az..
akkor szerintem megtartanám a titkot..de inkább azt szeretném h vele mehessek bárhová..
biztos nem akarnék emberi lény maradni.

Szép estét!
Én ha találkoznék vámpírral és tételezzük fel,hogy felajánlaná a halhatatlanságot,én maradnék halandó.
Ugyanis a "vámpír élet" nem olyan rózsás,mint a filmeken.A valóság teljesen más.
Én úgy gondolom,hogy nem csak ,hogy örök kárhozatra van ítélve,hanem a magány és az,hogy az embert "csak " tápláléknak tekinti.
Én nem szeretnék így halhatatlan lenni,nem jó így,hisz elvesznének az emlékeimnek egy bizonyos része,nem lennének érzéseim(emberi),hisz már nem az lennék.
Én szeretek szeretni,megbecsülni az embertársaimat.Ezek mind elvesznének,ezek az érzések.Szeretet,tisztelet,megbecsülés stb....
Ez így nem jó.
Nekem ez a véleménye,amit most megosztottam veletek.

Szép vélemény. Ez egy érték.De mostanában az emberek nem becsülnek meg senkit.
Ugyanolyan maguknak valók, és nem figyelnek egymásra.Ha valaki ott fekszik az úton
minimum belerúgnak minthogy inkább megnézzék nem esett.e bántódása.
Jó embernek lenni.De az emberek közt is vannak ilyenek és olyanok.
Szeretném hinni hogy a vámpírok közt is vannak ilyenek és olyanok is.

Hello mindenki! Amint látjátok én is megjelentem. Ködzönöm a meghívást V.F.
Hát csapjunk a közepébe a témának. Egy vámpír élete? Csupa titok tartás, magány, és persze az állandó hajsza a vérszomj ellen. Ki élne úgy halhatatlanként, hogy tudja, bárkit akit szeret bánthat;sőt meg is ölhet? Milyen élet az ami csak fájdalmommal teli és gyötrelemmel? Olyan életnek nincs sok értelme én úgy hiszem. Hisz az ember egymagában nem magányos lény, nem képes mindig pusztán egymagában helyt állni. Szüksége van szeretetre, és törödésre vagy magába borul és elveszik az élete értelme. Szóval, ha valaki vámpír is akarna lenni ne csak az egyik, szebbik oldalt nézze, hanem azt is amelyik igazán az életét képezi.

Érdekes, hogy mind érzésekről beszéltek. Valószínűleg emberi érzésekkel tényleg nagyon nehéz lenne, de erősen kétlem, hogy lelkileg egy vámpír olyan maradna, mint emberként volt. Szerintem ezek a társadalmi normák, amiket születésünktől kezdve traktálnak belénk, jelentősen csökkennének. Átvenné helyét az ösztön. Mert, ha valaki vadász, akkor az utóbbira kell hallgatnia.

Én is maradnék ember. Persze csak, ha választani lehet. Csak, mert a sorsát senki sem kerülheti el. Én magam miatt maradnék humanoid. Még van feladat, amit végig kell járnom.
A mi a célom kérdésre pedig nem egyszerű a válasz.
Csak úgy ismerheted meg magadat, ha ismerkedsz a világgal. Nem csak a vámpírokat szeretném megisnmerni, hanem a világot. Én úgy érzem, hogy még nagyon sok entitás él e bolygón és ezen kívűl is. De addíg, míg nem ismerem őket, vagy nem tudok róluk többet, nem tudom megmondani, hogy mihez is kezdenék az információval. Én nem egyszerűen kíváncsi vagyok, én úgy érzem, hogy erre a tudásra nekem szükségem van.
Annyira viszont már ismerem magam, hogy a megérzéseimre hallgatni kell. Ha nem teszem, pórul járok.

De kíváncsi lennék, hogy mi a Ti indokotok. Ti miért keresitek őket?

Kedves Sil!
Igen,érzésekről beszélünk.Azért mert emberek vagyunk és nekünk embereknek vannak érzéseink.Akár jó,akár rossz ,de érzések.(szeretet,harag stb..)
De egy vámpírnak nincsenek érzései,ahogy te is írtad,csak ösztönei,ami a vér után hajtja.
Lehet,hogy nem jól tudom,de ha valakiből vámpír lesz(ugye akkor már nem ember),igy nemcsak az érzések vesznek ki belőle és veszi át a helyét a vér utáni sóvárgás,ami egyben az ösztöne is,hanem az emlékei is kivesznek belőle,legalábbis nagyon sok,
Itt olyanra gondolok,hogy nem emlékszik esetleg,hogy ki volt ő valaha,nem ismeri fel esetleg a régi szeretteit(család)stb...Ez kb. olyan lehet,mint egy amnésia zavar.
Vannak dolgok,amire emlékszik és vannak amire nem.
Most képzeld el Sil,hogy van egy kedvesed(ezt példának teszem fel),valaki felajánlja ,hogy vámpír legyél-te elfogadod(mondom ez csak feltételezés),onnantól,hogy vámpír lett belőled,nem fogsz a kedvesed iránt szeretet érezni,sőt azt sem fogod tudni,hogy ő kicsoda is valójában,csak azt érzed,hogy hajt a vér utáni ösztönöd és ezért meg akarad ölni,hogy te vérhezz juss,hisz ez tart életben.
Vagyis csak tápláléknak jó ezek után,akit te valaha nagyon szerettél.
Milyen érzés lenne,ha most igy emberként belegondolsz?-ugye szar.

"De kíváncsi lennék, hogy mi a Ti indokotok. Ti miért keresitek őket?"
Én nem keresem őket.Egyébként ha léteznek,nem is kell őket keresni,hisz ha akarnak, ők ugyis megtalálnak.

Igen, így emberileg belegondolva elég fájdalmas, de akkor már (a példa szerint) nekem teljesen mindegy lenne. Persze feltételezzük a tényt, hogy elfelejti a múltját. Mert én eddig csak olyanokat találtam ami a "feltéve" és a "ha" szóval kezdődtek.

A kérdésemet pedig pontosítanám. Miért szeretnétek velük találkozni? Mi az oka az érdeklődéseteknek? (remélem ebben a formában már te olvasatod szerint is az, mint az enyém szerint )

Hogy miért szeretnék egy vámpírral találkozni?
Pusztán emberi kíváncsiság vezérelne.Megkérdezni tőle,hogy milyen(legalábbis amíg lehet,hisz egyből táplálék lennék a számára),vámpírnak lenni.
Bár,nem hinném,hogy beavatna a nagy titokba.Hisz akkor megszegne egy törvényt.
Szeretném megérinteni a bőrét,hogy milyen.
Tudod,ez olyan,mint az ufo.Azt sem láttam még eddig,de nagyon szeretnék látni és esetleg átélni egy harmadik tipusú találkozást,bár valószínű,hogy én kerülnék ki vesztesként.
A vámpír dolog szintén igy működhet.A vesztes mindig csakis az ember.

Van egy kedvenc filmem.Abban van egy idézet,ami rámutat a vámpírok életére.Szeretném most megosztani veletek.
"A vámpír élete csupa titoktartás.Miénk a hatalom,a halhatatlanság.Napközben esendők vagyunk.A halandók nem tudhatnak rólunk,különben lecsapnának ránk.A világ szemében halott vagy.Az árnyékok közt kell élnünk.Az ember sosem lehet a tiéd (érzelmileg),hacsak nem végzel vele.

"De kíváncsi lennék, hogy mi a Ti indokotok. Ti miért keresitek őket?
Én nem keresem őket.Egyébként ha léteznek,nem is kell őket keresni,hisz ha akarnak, ők ugyis megtalálnak."
Én is úgy hiszem, ha valóban léteznek, akkor megtalálnak ők maguk minket, feltehetően ha keresnek. De a vér utáni vágyuk úgyis oda vonzaná őket. Lehet nem ma, vagy holnap, talán nem is ebben az életünkben, de lesz egyszer egy olyan világ amiben már bizonyított tény, hogy léteznek. Úgy, mint a szellemeknél. Régen h azt modaná egy ember, hogy ő beszélhet ilyen jelenségekkel elégették volna mágnyán. Ha valaki ma azt mondja, hogy ő találkozott már vámpírral, akkor kinevetik és bolondnak nevezik. De a szellemek esetében ma már nem történne ilyen, mivel bizonyított tény, hogy két világ között, amit ismerünk, és amitől félünk ott lapul a kettő között az ő világuk. Talán 20-30 év múlva így lesz a vámpírokkal is. Tudni fogjuk, hogy léteznek(ha valójában léteznek) és ha nem, akkor pedig nem történik semmi az ég világon. De legalább biztosak lehetünk, hogy nem élnek ilyesfajta lények közöttünk.

Jó estét mindenkinek!
Köszönöm a meghívást. Örömmel látom, hogy sok ismerős vanitt. És öröm olvasni a kommenteket. Istenem semmi káromkodás, lenézés,okoskodás. Ti kommunikáltok. XD
Talán én (mi) azért „kutatjuk” a vámpírokat, mert hajt minketaz emberi kíváncsiság. Próbálunk valami olyasmit keresni, ami ha csak egypercre, órára is… de kiemel a mindennapi szürke napokból. Próbálunk valami olyasmitkeresni, amitől mi emberek nem leszünk „szürkék”! Ha durván akarnám kifejeznimagam: Nem akarunk hasonlítani a másikhoz, jobbak akarunk lenni. Most ne gondoljatokarra, hogy vámpír szeretnék (nk) lenni és úgy jobbak, lenni. Egem személyszerint a tudás hajt az ismeretlenhez. Csak az előző kommentekhez tudnékcsatlakozni.

Szép estét!

Érdekes, hogy ki hogyan is képzeli el a vámpírokat. Kárhozottak, csak a vér élteti őket, nincs szabad akarat, csak a vágy a vér iránt? Az ember csak táplálékforrás számukra. Valóban csak ennyik lennének? Fennmaradhatnának ilyen hosszú időn keresztül, ha nem lenne bennük kontroll, nem tudnának beilleszkedni, vagy legalább is valamilyen szinten elvegyülni? Halottak, kárhozottak, vagy csak valamiért mások mint mi? Én nem hiszem, hogy csak ennyi lenne bennük. Szerintem sem egy "leányálom" az életük, ha jobban tetszik létük, de nem hiszek az általános vámpírképben sem, ahogy az emberek sem egyformák, sem természetben, sem temperamentumban.

Kedves Nutsy!
Hát igen,igazad van abban,hogy valóban nem csak ennyi a vámpírok tudása,mint ahogy te is irtad,a vér utáni hajsza,az ember csak táplálék.
Csak valljuk be őszintén ez is hozzájuk tartozik.
De természetesen nagyon okosak és műveltek is egyben.Minden területen.Finom a viselkedésük,képzettek(itt olyanra gondolok,mint az irodalom,művészet stb.)
Csak az a baj,amikor kijön a vér iránti szenvedélyük,akkor bizony a finom vonásaik eltünnnek és ilyenkor előjön a rosszabbik énjük(ami természetes)és akkor már csak tényleg a vér és a táplálék szerzés élteti őket,hisz ettől élnek ők is.Nekik a vér olyan,mint nekünk embereknek az élelem.Hisz nekik a vér az élelmük,ha bizonyos ideig nem kapnak,akkor elveszitik erejüket....

"valamiért mások mint mi?"
Igen,ők mások,mint mi.Hisz ők már nem halandók és emberek,hanem vámpírok.Ettől mások,mint mi.Nagyon is.

üdv mindenki,
örülünk, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien csatlakoztatok a fórumhoz. Én leszek az egyik, az említett két moderátor közül. Tisztem okán, és mert egyébként is érdekes gondolatokat olvastam az eddigi bejegyzésekben, csatlakoznék a beszélgetéshez.


Sil-től származott a vámpírok tulajdonságaival kapcsolatos kérdés. Bár úgy érzem, az inkább a fizikai képességekre, mint a személyes tulajdonságokra utalt, többen is csatlakoztatok a vámpírok érzelmeinek és személyiségének elemzéséhez. Senki sem mond alapjaiban rossz dolgokat, ezt szögezzük le, de azt hiszem a legigazabb megjegyzést nerien tette, azzal a rövidke mondatával, amivel rávilágít arra, hogy emberek között is vannak ilyenek és olyanok is. Másként lenne az a vámpíroknál? Nem gondolnám. A vámpír személyiségének lényege megmarad ugyan az, ami halandó korában volt. Meg van erre a lehetősége.

Ha vámpírokra gondolunk, látnunk kell magunk előtt, hogy többségük - pár nagyon ritka kivétellel - élt emberek között, élt emberként, mielőtt azzá vált, amit vámpírként nevezünk meg. Jöhettek bármilyen szélsőséges, vagy éppen átlagos helyzetből, nemzetségből, kultúrából, az emberi társadalom alapszerkezete és alapmotivációi a fajon belül a lényegi pontokban nem különböznek. A személy sajátos jellemvonásai mellett erősen dominál az emberi élet során magához vett normák. Ezek ráadásul a gyerekkorban hatottak rá, befolyásolták felnőttkori személyiségének megalapozódását. Ez nem egy elhanyagolható tényező. Egy átlagos, és normális esetben, bárki, aki emberként nő fel, képtelen nem emberként gondolkodni, hiszen ezt a "programot" kapta, csecsemő korától.

Azzal, hogy valaki természetének megváltozása okán ki kényszerül lépni az emberi társadalomból, nem veszíti el emberi énjét - legalábbis a szerencsések elmondhatják magukról, hogy nem örökre. Függetlenül attól, hogy érdekli majd a múlt, vagy sem, az a múlt hatással van arra, amilyen.
Kétségtelen, hogy a vámpírok közé lépés lelki fordulatokat hoz majd magával, akár magától fogadta el a vért, akár kéretlenül kapta - hiszen a tényleges elfogadásához a legtöbb esetben, valamilyen súlyos (tudatos, vagy tudat alatti) oknak, erős törésnek kellett lennie halandó életében, vagy ha nem volt, majd lesz, amint kifordul számára sarkaiból az élet.
Úgy gondolom ez is alapvetően meghatározza bármelyik vámpír személyiségét.

Elmondható talán még az is (igaz, nem törvényszerű), hogy akik maguktól választják, sokszor nem képesek elviselni, hogy nem találtak megoldásokat és nem tudnak megbirkózni az újabb problémákkal (mert, mint többen is írták, ez az élet nem lesz könnyebb, egy percre sem, mint a halandó élet), elvesztik önmaguk és nem lesznek hosszú életűek. Sokkal inkább találnak célt azok, akikkel akaratukon kívül történik. Nem mondom, hogy ez a cél emberi fogalmak szerint jó lenne. De kapaszkodót ad a vámpírnak.

Mert állathatjuk, célt és értelmet (egyszerűt, vagy nagyszabásút, mindegy) kell találni az embereknek is ahhoz, hogy életben maradjanak. Akik valóban és mélyen elhiszik, hogy az élet értelmetlen és céltalan, elpusztulnak. Egy hosszabb élet megéléséhez erre még inkább szükség van.

Lehet-e maga a létfenntartás a cél? Az emberi természetből kiindulva, ami egy vámpír természetét is megalapozza, ez nem elég. Szükségszerűen nem vérszerzés tehát az egyetlen célja a vámpír életének. Említettek ösztönöket - pusztán ebből állna egy vámpír élete? Törvényszerűen átveszi az ösztön a hatalmas a vámpír fölött, függetlenül attól ki volt?
Erős életösztönökről beszélhetünk az embereknél is, nagyon is erősekről, csak háttérbe szorulnak a modern társadalomban, ahol a legalapvetőbb szükségletek, egy egyre szélesebb réteg számára, könnyedén kielégíthetőek.
Bármi, amire az embernek szüksége lehet (és amire egyáltalán nincs szüksége) tömegesen áll a polcokon. Nem kell magáért a cikkért vérengzeni és vadászni.
Hol mutatkozik meg hát az ember durva életösztöne? A pénzszerzésben, amivel a szükségletei kielégítését megvásárolhatja. Mire képes az ember a pénze megszerzéséért?...

És mire képes egy vámpír, túlélése érdekében? Amit keres, abból nincs túlkínálat a boltok polcain. Mondhatjuk, erős túlkínálat van belőle a bolygón. De a megszerzése még mindig nem olyan egyszerű, mint a bevásárlókosárba tenni egy doboz müzlit.
Nem vitatkozom azzal, hogy a vámpír erős ösztönöket él meg. De az emberi példát felhozva mellé, ha végiggondolják az emberi ösztönöket látják, hogy az elme csiszolása, a jellem, az ún. "civilizáció", és mondjuk ki, a törvények, együtt elérhetik bárkinél, hogy kordában tartsa ezeket az ösztönöket. Az előbbi feltételek elméletileg egy vámpírnak is segíthetik az ösztönök feletti uralmat. Ha akarja. Az ilyen is, olyan is alapon, természetesen van, aki nem. Az bizonyos, hogy aki az emberi természet utolsó szikráját, motivációját vagy jellegét is sikeresen kigyomlálja magából, annak vége. A halál is kegy lenne számára.

Egy vámpír számára, az idő múlásával, főleg, ha az emberi társadalomból szükségszerűen kiszorulva, belép a vámpírok társadalmába, bizonyos emberi morális normák persze átalakulnak - nem megszűnnek, csak átalakulnak és igazodnak. Ezeknek a normáknak a szembekerülése az emberivel még mindig okozhat belső konfliktust.

Ezek felismerése közben dönti el véleményem szerint a vámpír, hogy megóvja magát az emberi értelemben vett érzésektől, vagy inkább kicsuk mindent, jót és rosszat, "megegyszerűsítve" ezzel az egész életet - de ki nem játszik el ezzel a gondolattal emberként is? Az én tanulságom az volt, hogy egyszerű útnak hangzik, de sosem lesz egyszerűbb. A vámpír-lét hozhat kemény érzelmi helyzeteket és belső meghasonlásokat, amiket át lehet lépni, vagy végtelen mélységeiben megélni. Igazából az egyén személyisége már az elején eldönti, hogy bármelyik utat választva képes lesz-e megbirkózni velük.

Tehát egy vámpír életében kevesebb lenne az érzelem, mint egy emberében? Inkább állítanám, hogy sokszorosan több. Az érzelmek kezelése csap a végletekbe. Hogy melyikbe, az egyénfüggő, akár csak az embereknél. És visszakanyarodtunk az elejére.


Bármiről írtam most, nem törekedtem a tökéletes teljességre, belátom. Az egész élet sokkal árnyaltabb, mint fekete és fehér, és csak az emberi értelem korlátaihoz próbál igazodni minden általános megfogalmazás, osztályozás, jellemzés. Sokat lehet erről beszélni. Ez is mutatja, hogy jó téma. Örülnék, ha még folytatnánk.


Hm, jó sok karaktert zsúfoltam már be ebbe a bejegyzésbe, de egy dologról nem állhatom, hogy ne szóljak még. Mind említettétek a kíváncsiságot. Akár evolúciós elméleteket, akár mítoszokat vagy a Bibliát nézzük - az embert kezdettől fogva ez viszi előre. Gondoljunk bárhogy az ismert történetre, az üzenete egyértelmű: a tudásvágy és a kíváncsiság miatt került az ember a szükségbe. De az is segített neki túlélni azt. Véleményem szerint a kíváncsiság a legalapvetőbb, kollektív, emberi tulajdonság. Ösztön. Én nem tartok rossznak.

Huhh... szép regény És egyet is értek a lényegével. Ott kezdődik az egész történet, hogy vajon mi minden játszódhat le sz illető testében és lelkében. Az elején azt a feltételezést vettük át, miszerint valamiféle amnéziára hasonló dolog lesz a következmény, ami kitöröl nem alapvető emlékeket.
Ebben azért azerintem sincs meg az igazság. (Mellesleg én nem azt mondtam, hogy egyáltalán nincsenek érzései. Én azt mondtam, hogy így emberi fejjel elképzelni sem nagyon tudjuk "élthűen", hogy milyen érzés lenne.) Egy teljesen új szituációban találja magát. Egy olyan ösztönnel, olyan erővel szemben amit még nem tapasztalt. Mert ugye a pénz utáni hajszát már nagyon-nagyon régen nem nevezhetjük létfenntertási ösztönnek. (Akkor én már feldobtam volna a pacskert ) Ez birtoklási vágy, ami észnélküli túlfogyasztáshoz vezet s ezáltal saját kezünkkel pusztítjuk el az életfeltételeinknek (és més sok más faj) kedvező körülményeket.
Ez olyan, mintha minden vámpír eszetlenűl megölne minden megharapottat.
De mivel ezen utóbbi feltételezésem merőben drasztikus, így ezt azért erősen kétlem. Különben már régen lebuktak volna.

Szerény személyem szerint, nekik meg vannak a saját törvényeik. Biztosan vannak olyanok köztük is, kik megpróbálnak lehetőségeikhez mérten beilleszkedni. Fejlődő társadalmunk ehhez igen jó táptalaj. Olyan sokfélék vagyunk így is.

Én azt vagyok képtelen megérteni, hogy miért nem képesek az emberek kiállni magukért. Ha nekem kellene választanom valakit, akit ilyen mértékű változásnak tennék ki, hát... jócskán bajban lennék. Mindenhol csak a feladást, a behódolást és a meghátrálást látom. Az ilyen emberek vajon milyen hamar omlanának össze egy sokkal fejlettebb érzékelésre alkalmas testben? Két eshatőség közül választhatnak, mint azt Leroi is felvázolta. Vagy pszichopatává válnának, vagy feladnák.

Ti mikre lennétek kíváncsiak, ha lehetőségetek adódna beszélni egyikőjükkel?

Ez igazán érdekes. Köszönöm Leroi hogy rávilágítottál arra amire igazán gondoltam.Azthiszem egy véleményen vagyunk.Hisz ők is ugyanolyanok mint mi csak mást esznek és talán több dologra kell odafigyelniük.
Valószínű más értékeik vannak és nem holmi piti dolgokért sirnak állandoan.De vannak érzéseik és nem hinném hogy amniézia szerűen elfelejtenek pár dolgot..Ezt nem hiszem. Maximum letesznek pár dologról ami régen érdekelte őket vagy nem úgy viselkednek az emberekkel szemben.Hm miről beszélnék ha találkoznék egy vámpírral..Igazából róluk ez természetes.Persze nem árulhatnak el dolgokat.De mégis hogy miért váltak azzá vagy már igy születtek és a klánokról az összetartozásukról vagy hogy egymás közt a vámpírok milyenek.Vannak.e harcok vagy összetűzések.Esetleg embert taníthatnak..ilyesmi.
Szép napot.

Szép estét mindenkinek!
Sil, bocsánat, hogy csak most jelentkezem, hogy leírjam a könyv címét amiről beszéltem, de ritkán jutok mostanában netközelbe. Na, szóval nem is ez a lényeg. Az általam említett könyv címe VÁMPÍROK (A rejtőzködő faj titkai). Ebben nagyjából szó van azokról a dolgokról melyekre nerien kíváncsi lenne. Meg még sok érdekességről is, beleértve annak magyarázatát, miért olyan erősek a körmeik, lehetséges-e a rendkívüli gyorsaságuk, miért hat károsan a szervezetükre az ezüst, hogyan lehetséges a "halhatatlanságuk", illetve mi az örök létük titka, stb. Ennek ellenére ez nem egy tudományos könyv, és elolvasása leginkább 16 éven felülieknek ajánlott, ugyanis erotikus "jeleneteket is" tartalmaz. Na mindegy, erről ennyit. Nekem lényegében tetszett, de Twilight rajongóknak nem ajánlom, mert ez egészen más kaliberű olvasmány.
Egyébként szépen meggyarapodtunk, mióta utoljára itt jártam! És örömmel tapasztalom, milyen komoly gondolkodásű "emberkék" vannak jelen ezen a fórumon!
Leroi nagyon elgondolkodtató dolgokat írt, öröm volt olvasni a "kisregényét"! És abban én is biztos vagyok, hogy valaki, aki ember volt, és emberként élt, nem dobhatja el csak úgy az emberi természetét, legfeljebb megpróbálhatja elfelejteni a múltját, és átfomálni a jövőjét. Gondolom ezt, a megváltozott életvitele szükségessé teszi. De lehet, hogy rosszul gondolom.
És végül Sil kérdésére válaszolva, ha egyszer lehetőségem adódna beszélni egyikükkel, valószínűleg egy szót sem tudnék kinyögni, mert a meglepetéstől nem kapnék szikrát, és mire összeszedném magam és a gondolataim, addigra valószínűleg eltűnne.
További szép estét, amint tudok ismét jelentkezem!

Benézek ide is, páran ismernek, páran utálnak is, de ilyen az élet.

Ha tényleg létezik a misztikus vámpír nem hinném el róluk hogy csak egy agyatlan, teljes mértékben az ösztöneiknek élő ragadozók.
Tényleg milyen lehet egy több száz sőt ezer éves lénynek a belső kelleme? Sztem ez elképzelhetetlen számunkra. Mi jó esetben elélünk 100 évig,de sokszor már ezelőtt demenssé válunk,és minden nyűg gyötörni fog minket, míg el nem ér a halál.
Egy vámpír(persze ha klasszikusoknál maradunk) örökéletű és örökifjú, és nagyon nehezen sebezhető meg "halálosan"
(lényeg ők se halhatatlanok). Ám vámpírra válástól a pusztulásig állandóságra van ítélve külsőleg. Körülötte minden változik, ő marad. Egy embernek még 40-50 év változás is sokszor nehezen feldogozható. Gondolom mindenki hallotta azt: "a mai fiatalok így, úgy etc. de mikor ő volt fiatal.."

Kitekintéssel éljek: vámpírnak lelke van és szabad akarat elég modern elképzelés,régen csak a Sátán szolgájának tartottak és emberre veszélyes ragadozónak amellyel lehetett ijesztgetni egymást a családi tűznél, vagy egy indokot találni, hogy a nekünk vmiért nem tetsző szomszédot eltegyük láb alól az inkvizícióval.

Végigolvasva észrevettem,sokan írják a vámpír halhatatlan. Ám most bármely mitológiát nézem,ez nem igaz. lehet örökké élnek, de ha tudod a gyenge pontokat és ügyes vagy akkor el lehet őket pusztítani, vagyis megölhetők..
Halhatatlanság csak ideális körülmények közt igaz.
17-18. századi vámpírtörténetek szerint, ha vkiről feltételezték hogy vámpír: kiásták a sírját szívébe karót döftek, fejét levágták, utána elégették. Hamvait vagy megették,vagy folyóba szórták.
http://ekhanomidan.blogspot.com/2009/12/arnold-paole-esete.html