Vámpírbár és Vámpírkapcsolat

Helyezzék csak kényelembe magukat!
Én ismét itt vagyok, hogy prológust írjak egy - egyenlőre - üres könyv első lapjára.

Mondhatni, eddig minden olyan, mint régen. A folytatás már csak a vendégeken múlik. Hogy miért nyitom meg újra a vámpírkávézót, hozom létre újra ezt a kis kapcsolatot?... Nos, ennél fontosabb kérdés, hogy érdemes-e ezt tennem. Ezt pedig az elkövetkezendő idők fogják megválaszolni.
Megszerettem házigazdája lenni ennek a helynek, alkalmat adni másoknak a társalgásra és rendkívüli fájdalmamra szolgált legutóbb ennek véget vetni. Visszahallottam régi vendégeimtől is, hogy hiányolták a fórumot.

Úgy döntöttem hát, hogy ez úttal, még egyszer, meginvitálom Önöket erre a kis szeánszra, adok egy esélyt a Kapcsolatnak.

Az előző események megismétlődésének kizárásához viszont el kellett gondolkodnom pár dolgon. Figyelmesebb házigazdává is kell lennem ezúttal, s mert naiv hitemet elvesztettem abban, hogy a jó eszköz csak jó célt szolgálhat, szigorúbbá is leszek. Fölvállalom a felelősséget a kávézó, mint a saját szalonom fölött, ami azt is jelenti, hogy adminisztrátorként vétójoggal fogok élni, ha valami viszálykodás zavarná meg a fórum békéjét.
Ne feledjék kérem, hogy a szabályok nem csak korlátoznak, de meg is védenek. Nem akarnám, hogy tisztes vendégeimet oda nem illő, hiábavaló kardoskodás vonja el a beszélgetéstől, vagy, netán újra meg kelljen válnunk a fórumtól.
Túl sok, hasonló témákat taglaló hely lett frusztrált emberek gumiszobájává, a mindennapos stressz enyhítésére, egy álnév mögött. A "nick"-ek olyanok lettek, mint a gumi óvszer - egyszer használatos és megvéd a következményektől. Nem ezt a színvonalat kívánom követni itt nálunk.

Remélem, ez közös kívánságunk, a szigor végül felesleges lesz, és megvalósul az, ami a vámpírkávézó céljává vált.


És hogy mi ez a cél? Ehhez néhány szót ejtenem kell a fórum első ciklusáról, a "régi kávézóról".


Régen is fölmerült a kérdés, hogy vámpírok miért "reklámoznák" magukat interneten, miért írnák le azt, hogy azok, amik, és ordító reklámjuknak miért nyitnának még egy fórumot is?...
Nos, sajnálom, hogy csak a saját nevemben beszélhetek őszintén, de remélem, hogy nem vagyok egyedül gondolataimmal.

A fórumot eredetileg azzal a szándékkal létesítettem, hogy a 'Vampire Help Site' bukdácsoló fórumában szárnyaló beszélgetéseknek méltó helyet adjak. Gyorsan határoztam el, és gyorsan is cselekedtem.
A beszélgetés lendületes elindulása után, lassan kezdett bennem átformálódni az első elhatározás. A nem várt érdeklődés hatására pillanatok alatt kibontakozott előttem valami olyannak a képe, aminek gondolatára kellemes borzongás töltött el...

Miért ne lehetne a fórum valami, ami kapcsolatot teremthet a halandók és a halhatatlanok között, vagy egyszerűen egymástól távol élő személyek között? Miért ne lehetne egy misztikus forróvonal, a kérdések helye, vagy beszélgetéseké olyanok között, akikkel egyébként egyáltalán soha nem találkoznánk?
Nem tudom önök hogy vannak vele, de amikor az utcán megyek, sokszor gondolok arra, hogy mennyi különböző ember jön velem szemben és milyen kevés alkalom van, hogy ilyen emberek megismerhessék egymást és beszélgethessenek.
Miért ne találkozhatnának? És miért ne tehetnék fel a kérdéseiket a tudásszomjazók? És mégis?... A 21. században meddig akarnak még értekezni a mieink füstjelekkel, morzéval és csőpostával?...
Egyszóval muszáj volt megalapítanom egy internetes Vámpírkávézót.


A legelső terv nem sikerült maradéktalanul. A Vampire Help Site fóruma azóta is viszonylagos népszerűségnek örvend, bukdácsol, kihal, fellendül. De az álom kicsit valóra vált. Fantasztikus embereket ismertem meg a fórum által, olyan barátságokat kötöttem, amikre mindig emlékezni fogok – és talán nem csak én vagyok így vele. Lehetett szó paranormális, vagy egyszerű, hétköznapi témákról, ötletekről, felvetésekről, mindig voltak értékes hozzászólások, szempontok, eszmecserék, ahol a beszélgetőpartnerek meghallgatták egymást. Bármilyen balszerencsés véget is ért, az Első Vámpírkávézónak megvoltak a maga múlhatatlan érdemei.

Többek között, hogy nélküle most nem nyithatnám meg a Második Vámpírkávézót.
A cél ugyanaz, legalábbis hasonló, hiszen hagyom változni és alakulni. Kíváncsian várom, ezúttal ki mit tesz hozzá a hely szelleméhez. Érezzék magukat otthon, itthon. Legyenek a vendégeim.

Kívánok jó szerencsét a Második Vámpírkávézónak és mindenkinek kellemes társalkodást!

Üdvözlettel,
V. F.