Stílusgyakorlat

Régi és új vendégeimnek is szeretném röviden figyelmébe ajánlani a nem megkövetelt, csak melegen ajánlott formai tanácsokat, amik megemlítése egy ilyen társaságban talán felesleges, valahol elvárt és mindenképpen tiszteletet kifejező. Törekedjünk az igényes és helyes nyelvhasználatra.

A mondatokat kezdjük nagy betűvel és fejezzük be írásjellel.

A! Mondat! Végi! Írásjeleket! Használjuk! Megfontoltan! Ha minden! Mondat! Felkiáltójellel végződik! Az nagyon zaklatott! És rendszertelen formát eredményez! Emellett! Meglehetősen kaotikus! Lelki állapotot tükröz! Nem is említve! Hogy! Helyesírásilag is helytelen!
Ha pedig... minden mondat végére... minden mondat közepére... sőt... elejére... végtelen... sok... pontot... rakunk... attól a szöveg.... végtelenül hosszúnak... vég... te.... le....nül.... unalmasnak... mutatkozik...
Az oldalhosszúságú írásjel-halmozást is kérem mellőzni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Eddig egyik kérés teljesítése sem ütközik különösebb nehézségekbe, nem igaz?!?!?!?!?!?!

Aki teheti, ragaszkodjon a magyar abc negyvennégy betűjéhez.
Bosszanto tud lenni amikor sehol nincsennek ekezetek, mert olyankor minig arra kell gondolnom, hogy ha igy hagyjak elkorcsosulni a nyelveket, hamarosan megint egyszeru hangjelzesekkel ertetik meg magukat egymassal az emberek mint tortenelmuk hajnalan.

Lehet ez a technoévszázad, az sms-generáció, a rövid üzenetek forradalma, de legalább itt tiszteljük meg egymást azzal, hogy veszünk időt és fáradtságot rövidítések nélkül, nyelvtani helyességgel leírni az egymásnak címzett szavakat.

Hangulatjelek használatát az egyéni ízlésre bízom. A sormintáknak még mindig nincs értelme.


A tegeződés és magázódás egy vegyes összetételű, internetes közösségben nehéz és többnyire elhanyagolt kérdés. Én itt azt kérem, aki magázódik, annak vegyük figyelembe ezt a gesztusát, és hasonló képpen szólítsuk meg, aki pedig tegeződik, az maga után vonja a saját tegezését is, remélem, ebben gond nélkül megegyezhetünk.


Utolsó megjegyzésem a nyelvi határok feszegetéséhez és az idézéshez kapcsolódik. Elnézőbb leszek, mivel úgy láttam találékonyan túltették magukat a fordításokon. Akinek segítsége van szüksége valamilyen felmerült "kínai" nyelv (latin, flamand, ó-angolszász, breton, helvét, szanszkrit, arámi, francia, baszk - lássuk be, a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen) értelmezésével, az kérdezzen rá.

A pontos idézés a szerző iránti tisztelet jele. Ha már idézünk a szerzőtől, úgy gondolom, érzünk magunkban annyi elismerést művészete iránt, hogy ezt megadjuk neki.


Remélem, a továbbiakban nem kapok "ihletet" a lista további bővítéséhez. Bízom benne, hogy ez a sok betű, ezúttal, mind fölösleges is volt.